Az EGyHét programsorozat keretében, 2024. október 13-án, 14:00-től 18:00 óráig nyitott irodalomterápiás önismereti csoportalkalomra kerül sor a vezetésemmel. A lehetőséget ajánlom mindazok figyelmébe, akik érdeklődnek az irodalomterápia iránt, foglalkoznának a szenvedélybeteg szülők témájával, de nem tudnak elköteleződni egy hosszabb csoportfolyamat idejére.
A 2024. október 11-18. között szervezett EGyHét programsorozat nyitóeseménye egy felolvasással egybekötött irodalmi est lesz, ahol szenvedélybeteg szülők gyermekeiről szóló művek szerzőivel beszélgetünk.
2024. szeptember 24-től tízalkalmas irodalomterápiás önismereti csoport indul a vezetésemmel szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára, kéthetente keddenként, 18:00-tól 20:00 óráig, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kék Golyó utcai Fogadójában.
2024. október 15-én ismét EGy konferencia, és mivel ez lesz immáron a hetedik, ezért ráadásul egy héten keresztül zajlanak majd programok, melyek célja felhívni a figyelmet a szenvedélybeteg- és mentálisan sérülékeny családokban nevelkedő és nevelkedett Elfeledett Gyermekekre. A konferencián eddig minden évben csak érdeklődőként voltam jelen, azonban júliustól a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának terápiás munkatársa lettem, így, nagy örömömre, idén már szervezőként is részt vehetek a programsorozat megvalósulásában.
Március végén befejeződött a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára szervezett első csoportom. Ebben a térben találkoztam alkalomról alkalomra azokkal a résztvevőkkel, akik saját önismeretük mélyítésének igényén, és az irodalomterápia iránti érdeklődésükön túl, mások tapasztalatainak megismerésére is nyitottak voltak.
Nem szokványos karácsonyi olvasmányokkal zártam az évet, viszont az általuk felvetett gondolatok mentén, azok nehézsége ellenére is, vagy talán éppen azok miatt, jó ideig befelé figyeltem. Hallgatás és megbocsátás – áll Polcz Alaine és Mészöly Miklós szövegeinek középpontjában. Két nagyon erős, mélyre ható kifejezés, amelyekhez diszfunkcionálisan működő családokban, vagy szenvedélybeteg szülők mellett felnövő gyermekként fájdalmas személyes viszonyulásunk lehet. Az ünnepek idején megtörténhet, hogy olyanokkal kell időt eltöltenünk, akikkel nem feltétlenül tudunk gondtalanul, megterhelt kapcsolatunkat félrerakva együtt lenni. Az új év kezdete viszont mindig jó időszak arra, hogy számot vessünk magunkban, és arra is, hogy változtassunk.
Megtört Kör néven 2024. január 11-től hétalkalmas, ingyenes irodalomterápiás csoportot indítok szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára, kéthetente csütörtökönként, 18:00-tól 20:00 óráig.
A könyv, amitől már akkor rosszul vagyok, ha csak véletlenül megpillantom a polcomon. Valahol számomra a blaszfémia határát súrolja. Bűntudatom volt attól, hogy a kezembe vettem, és ez az érzés olvasás közben is csak lassan enyhült. Most, hogy elhatároztam írok róla, gyomorgörcsöm van. Nem nehéz kitalálni miért. A tiszteld apádat és anyádat mélyen belénk ivódott tanításának mutat be, nem csak jelképesen, hanem úgy egyenesen, a szeme közé. Alkalmatlan, irányító, alkoholista, lelkileg vagy fizikailag bántalmazó, erőszaktevő szülők – a könyv arra világít rá, hogy bár a gyerekeiknek okozott sérülés mértéke határozottan más, a seb jellege mégis azonos, és hasonlóan nehezen gyógyuló.
A tabu kérgét érdemes lenne megrepeszteni – ez a gondolat hívta életre a szervezők részéről hat évvel ezelőtt az első EGY konferenciát a szenvedélybeteg szülők Elfeledett Gyermekeiért. A statisztikák négyszázezer érintettről beszélnek idehaza, és hogy ez a szám csökkent-e 2018 óta, arról Frankó Andrásnak és Kormos Piroskának, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat munkatársainak sincs pontos információja. Az egyre nagyobb érdeklődésnek örvendő rendezvény sikeressége véleményük szerint más léptékben mérhető: ha a háborgó tengert nem is tudják lecsillapítani, de egy hajót útnak tudnak rajta indítani, ami biztonságosan partot érhet.
Október 12-én Békési Tímea és Ferenczi Borbála műsorvezetők beszélgettek Forgács Nóra Kingával és velem a Rádió Bézs stúdiójában a szenvedélybeteg családban nevelkedett, immár felnőtt gyerekek személyes nehézségeiről, megküzdési lehetőségeiről és gyógyulásáról. „Egy negatív történet is lerak olyan követ, amin meg tudsz állni” – idéztem a műsorban a kedvenc mondatomat egy Tompa Andreával készült interjúból, és most ezzel ajánlom meghallgatásra a beszélgetést is.
Kaptam egy ajándékot gyerekkoromban. Nem volt szépen becsomagolva, sem színes szalaggal átkötve, nem indokolta jeles alkalom, éppen ezért ünnepélyes kereteket sem biztosított neki senki a családban. Valamikor egyszer csak az enyém lett ez a gesztusértékűnek gondolt kis szuvenír, ami voltaképpen olyan grandiózus volt, hogy majdnem agyonnyomott. Mert hiába tűnt jutalomnak a mások életének alakulása feletti kontroll lényegénél fogva illuzórikus érzete, végül be kellett látnom, hogy csak egyvalakiért tudok jótállni az életben: magamért.