2023. október 17-én, az érdeklődőkkel dugig telt Hotel Bara Konferenciatermében Dr. Makara Mihály, a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének főorvosa, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért elnöke kezdte meg az előadások sorát annak részletezésével, hogy a gyermekeket ért korai negatív élmények és közvetlen traumák milyen hatással lehetnek későbbi életükre, ezen belül is kifejezetten a szenvedélybetegségek kialakulására. Felhívta a figyelmet a dekriminalizáció és a prevenció jelentőségére, azaz, hogy nem bűnözőkként, hanem lelkibeteg emberekként kellene tekinteni a szerhasználókra, és a megelőzés mellett a transzgenerációs továbbadás megakadályozására is nagyobb hangsúlyt lenne érdemes fektetni.
Horváth Kata Klára, Pados Eszter és Menyhárt Felícia, a Magyar Pszichodráma Egyesület Hatókör Műhely gyermekdráma és szociodráma vezetői egy diszfunkcionális családi környezetből érkező gyerekek számára szervezett, kifejezetten a résztvevők erősségeire fókuszáló szociodráma csoportról osztották meg tapasztalataikat. Bemutatták a foglalkozások ideje alatt született mesékből készült könyvet, A bátor barátok különleges történetét is, amely arra mutat jó példát, hogyan tudnak az érintettek akár a saját elbeszéléseiken keresztül is gyógyulni.
Dr. Petke Zsolt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat április eleje óta működő pomázi Boldog Gellért Addiktológiai Osztályának szakmai vezetője az intézményben zajló, közösségi szemléletben történő felépülési folyamatról számolt be. Mint mondta, a bent töltött, hat hónapos időszak alatt három ismeretlen érzéssel ismerkednek meg a felépülőben lévő függők: a reménnyel, az alázattal és a hálával. Ez utóbbi azért is hangsúlyos, mivel, mint az egyik bentlakó mondta, a hála az az érzés, amire nem lehet inni. Az addiktológus szerint minden sikeres felépülés alapja az önismerettel, önértékeléssel való foglalkozás, továbbá a másokkal történő kapcsolódás, amelynek hiánya alapvető probléma a függő kliensek esetében. Éppen ezért lehet a terápiás közösség a megfelelő színtere a változásnak, mivel modelljévé tud válni egy működő családnak.
Dr. Mucsi Georgina szociális munkás, gyászkísérő Békési Tímeával és dr. Kassai Szilviával közösen végzett, szenvedélybeteg szülők elgyászolásának tárgyában zajló kutatásukról számolt be a jelenlévőknek. Előadását annak hangsúlyozásával kezdte, hogy a gyász érzése akkor is megjelenhet, ha a szülő él, hiszen a korán elvesztett gyermekkor, illetve a gondoskodó, idealizált „fantázia szülő” utáni vágyakozás és hiányérzet is generálhatja ezt. Szintén komoly nehézséget jelenthet a szülővel való ambivalens viszony következtében kialakuló jogfosztott gyász megélése is, amikor a veszteség tárgya nincs ténylegesen kimondva, és az egyén nem tudja megfelelőlen kifejezni a benne kavargó érzéseket.
A sikeres gyászfeldolgozás ismérve, hogy a haragot elengedve, a múlt megváltoztatásának igénye nélkül, a maga teljességében, tehát a fájdalmakkal, örömökkel és hiányokkal együtt tudunk emlékezni arra, ami történt, és magára az elhunytra. „Ekkor tudom feltenni magamnak a kérdést, hogy ki vagyok én, mi az én utam, és hogy tudom erőforrássá kovácsolni a hiányt, amit magammal hoztam” – fűzte hozzá az előadó, aki Petke Zsolt szavaira rákontrázva szintén az érzések felismerésének, tudatosításának és kimondásának fontosságát hangsúlyozta a gyászfolyamat elindulásának legfontosabb állomásaként. Aki a jelenleg is zajló kutatásukban szívesen részt venne, a szenvedélybetegséggel érintett szülő elgyászolásával kapcsolatos személyes tapasztalatait megosztaná, az a kérdőívüket ide kattintva kitöltheti.
Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus és Kovács András Péter humorista a tavaly megjelent, Láthatatlan árvák című, a diszfunkcionálisan működő családban felnövő gyermekek megéléseit, problémáit novellákon és egyben szakirodalmi kitekintéseken keresztül is bemutató könyv, és a Deés Enikővel hármasban vezetett, függőségek témáját körüljáró Töltsd velünk! podcastjük tapasztalatait osztották meg a jelenlévőkkel.
A nap második felének programját a Tandem Színház Visszhang című előadása nyitotta, melyet követően a színészekkel, Fábián Gáborral és Bacskó Tündével, továbbá dr. Szemelyácz János pszichiáterrel, addiktológussal, az Indít Közalapítvány elnökével zajlott egy izgalmas beszélgetés. A Herczeg Adrienn rendezte darab közel másfél éve van műsoron a Pécsi Harmadik Színházban, és voltaképpen az egyik szereplő, Fábián Gábor forgatókönyvéből született kisfilm képezte az alapját, melyből Khaled-Abdo Szaida készített végül színpadi szöveget. Gábor személyes megélései tehát igen erősen megjelennek az előadásban, és a konferencia résztvevőinek el is mondta, hogy saját terápiája során diktafonra mondott szövegeit is felhasználta a történet megírása során. Az egy házasság végnapjait bemutató előadásban dominánsan a férj megéléseibe nyerhetünk mélyebb bepillantást, bár a feleség saját belső történéseit finoman árnyaló reakciói is árulkodóak abban a tekintetben, hogy „az ő családjában sem lehetett minden rendben”, ahogy azt több hozzászóló megemlítette a látottak közös feldolgozását, és a téma kimondatlanságának feloldását célzó eszmecsere során.
A délutáni programok közül jómagam egy gyászfeldolgozást mesékkel segítő szakmai műhelyen vettem részt, amelyet Békési Tímea addiktológiai konzultáns, etnográfus, gyászkísérő, metamorphoses meseterapeuta és Kreil Melinda mentálhigiénés szakember, coach, meseterapeuta vezettek. Itt a nap folyamán már korábban is érintett témát immár sajátélményű, művészetterápiás eszközökkel végzett kiscsoportos foglalkozás keretében mélyíthettük el, ahol magunkban és együtt is bejárva egy mese tájait, fel tudtuk ismerni, hol tartunk jelenleg saját gyászfolyamatunkban, és ennek mentén igazán őszinte és egymást támogató megnyilatkozásokra kerülhetett sor. Ezzel párhuzamosan egy szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinek szervezett színházterápiás módszerdemonstrációs workshophoz lehetett csatlakoznia az érdeklődőknek, illetve a függő szülők kamasz gyermekeivel végzett munka lehetőségeiről és nehézségeiről szóló kerekasztal beszélgetés is zajlott egy másik teremben a csoportvezetőkkel.
„Hogyan vigasztalsz meg egy visszhangot?” – csenghettek még sokáig a résztvevők fülébe a színielőadásból a saját szenvedélybetegségével küzdő férfi szereplő keserű szavai, aki élete egy pontján egyszer csak felismeri, hogy voltaképpen ugyanazt csinálja, mint a szülei, mert így akarja elnyomni a mélyen benne élő sebzett gyermek érzéseit. Az évenként megrendezésre kerülő EGY konferencia fontos üzenete, hogy van vigasz a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára, s hogy az szerencsére igen sokfelől és sokféle módon érkezhet meg hozzájuk.
Az idei és az előző évi konferenciákon elhangzott előadások megtekinthetően a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának oldalán, továbbá az Elfeledett Gyermekek YouTube csatornáján, sok más, témába vágó felvétellel, például a Töltsd velünk! podcast adásaival kiegészülve.
