Irodalomterápiás csoport szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek

Egy irodalomterápiás csoport lezárult, de ősszel indul a következő

Március végén befejeződött a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára szervezett első csoportom. Ebben a térben találkoztam alkalomról alkalomra azokkal a résztvevőkkel, akik saját önismeretük mélyítésének igényén, és az irodalomterápia iránti érdeklődésükön túl, mások tapasztalatainak megismerésére is nyitottak voltak.
Mészöly Miklós, Judith Herman és Polcz Alaine könyve

A kimondás ereje

Nem szokványos karácsonyi olvasmányokkal zártam az évet, viszont az általuk felvetett gondolatok mentén, azok nehézsége ellenére is, vagy talán éppen azok miatt, jó ideig befelé figyeltem. Hallgatás és megbocsátás – áll Polcz Alaine és Mészöly Miklós szövegeinek középpontjában. Két nagyon erős, mélyre ható kifejezés, amelyekhez diszfunkcionálisan működő családokban, vagy szenvedélybeteg szülők mellett felnövő gyermekként fájdalmas személyes viszonyulásunk lehet. Az ünnepek idején megtörténhet, hogy olyanokkal kell időt eltöltenünk, akikkel nem feltétlenül tudunk gondtalanul, megterhelt kapcsolatunkat félrerakva együtt lenni. Az új év kezdete viszont mindig jó időszak arra, hogy számot vessünk magunkban, és arra is, hogy változtassunk.
Susan Forward Mérgező szülők könyvborító

Könyvek, amik segítettek jobban megérteni a családom és saját magam működését, 3. rész – Susan Forward: Mérgező szülők

A könyv, amitől már akkor rosszul vagyok, ha csak véletlenül megpillantom a polcomon. Valahol számomra a blaszfémia határát súrolja. Bűntudatom volt attól, hogy a kezembe vettem, és ez az érzés olvasás közben is csak lassan enyhült. Most, hogy elhatároztam írok róla, gyomorgörcsöm van. Nem nehéz kitalálni miért. A tiszteld apádat és anyádat mélyen belénk ivódott tanításának mutat be, nem csak jelképesen, hanem úgy egyenesen, a szeme közé. Alkalmatlan, irányító, alkoholista, lelkileg vagy fizikailag bántalmazó, erőszaktevő szülők – a könyv arra világít rá, hogy bár a gyerekeiknek okozott sérülés mértéke határozottan más, a seb jellege mégis azonos, és hasonlóan nehezen gyógyuló.
Dr. Janet G. Woititz könyvei az alkoholista szülők gyerekeiről

Könyvek, amik segítettek jobban megérteni a családom és saját magam működését, 2. rész – Janet Geringer Woititz: Alkoholbetegek felnőtt gyermekei

1983-ban, majd kibővítve 1990-ben jelent meg az amerikai pszichológusnő Adult Children of Alcoholics című könyve, amely magyar fordításban 2002 óta olvasható. Bolti forgalomban beszerezni már képtelenség, és a könyvtárak polcain is gyakorlatilag fellelhetetlen, azonban szerencsére pár célzott netes kattintás után bárki elolvashatja. A szerző az általa vezetett segítő csoportok tapasztalatait összegezve mutatja be azokat a tulajdonságokat, amelyek fokozottan jellemzőek lehetnek az alkoholbetegek felnőtt gyerekeire, illetve olyan problémákat, amelyekkel rendellenes működésű családok tagjaként nagyobb eséllyel kell szembenézniük. Ez volt a száraz bevezető. Innentől pedig jön a nyomokban kényelmetlen önvallomást is tartalmazó személyes olvasmányélmény.
Eric Berne Emberi játszmák könyvborító

Könyvek, amik segítettek jobban megérteni a családom és saját magam működését, 1. rész – Eric Berne: Emberi játszmák

Listafetisiszta vagyok, bevallom, ami abból adódik, hogy mindennek próbálok rendszerezett keretet biztosítani, ha már életem első felében semmiben sem találtam. Meg aztán irigykedve olvastam mindig az olyan kattintásvadász címeket, amik azzal hitegettek, hogy itt most aztán összegyűjtötték azt az öt, tíz, húsz valamit, amit ha megnézek, megeszek, megveszek, akkor nekem jó lesz. Úgyhogy itt volt az ideje csokorba szednem azokat a (számomra) alapműveket, amik megváltoztatták az életemet, de ezt az elkoptatott címet mégsem adhattam ennek a bejegyzésnek. Franz Kafka szerint a jó könyv egy „fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez”. Nos, az ebben a cikksorozatban felsoroltak mind kisebb-nagyobb léket vágtak az enyémben.
Paulinyi Tamás Bólébál könyvborító

Bólébál – Egy keserű felnövéstörténet

Paulinyi Tamás önéletrajzi kisregényének elbeszélője a kimondás nehézségeivel küzd a könyv első lapjain, ugyanis szavakba önteni mindazt, amit otthon átélt, különösképpen nehéz számára, mivel önmagát is csak családja torz szűrőjén keresztül képes látni. Összeállhatnak-e koherens narratívává egy nyomorúságos gyerekkorból feltóduló fájdalmas emlékképek, ha mindezek miatt bennünket is bűntudat gyötör? Miképpen lesznek a szenvedélybeteg szülők mellett megélt tapasztalatok énünk elválaszthatatlan részévé? Hogyan válhatunk önállóvá, ha csak a függő létformát ismerjük? A Bólébál főszereplőjének harminckét év kell hozzá, hogy megtalálja ezekre a kérdésekre a saját válaszait.
Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia

„A hiányainkkal együtt is megélhetjük teljesnek az életünket” – beszélgetés Békési Tímeával és Dr. Kassai Szilviával

Többek vagyunk, mint a traumáink – olvasható a nemrég megjelent Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című könyv ajánlójában. Érintettként akár mantraként is tekinthetünk erre a mondatra, mely remekül összefoglalja a szerzők törekvését. A kötetben megosztott információk és történetek mind arra ösztönöznek, hogy nézzünk rá tágabb perspektívából az életünkre, lássuk meg, mit kaptunk örökül a diszfunkcionálisan működő családunktól, majd a saját sorsunkért felelősséget vállalva tegyünk a jelenben önmagunkért, hogy jobb döntéseket hozhassunk, mint a szüleink.
Újraépített életek -Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről könyvborító

Fekete lyukból törni a fény felé

A gyógyulás első lépése, ha feltárjuk a múltat és megpróbáljuk megérteni a szüleinket és a miérteket – írja Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című könyvük bevezetőjében, és ennek jegyében komplex kulcsot is adnak olvasóik kezébe, hiszen azon túl, hogy bemutatják, milyen specifikus nehézségeket okozhat a függőség családi terhe, tizenhárom felszabadítóan őszinte személyes történeten keresztül a megküzdés és a feldolgozás egyéni módozataival is megismerkedhetünk.
Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben könyvborító

Fókuszban a kispados fegyverhordozók – Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben

Marjai Kamilla és Tóth András könyvükben a szenvedélybetegek mellett állók különböző kapcsolati minőségeinek sajátosságaira mutatnak rá, hogy pontosan mit is jelent és mivel jár egy függő szülőjének, gyermekének, házastársának, vagy éppen testvérének, barátjának, főnökének lenni. A kötet nem csak a kóros viselkedési mintázatok felismerését segíti, hanem kitörési, segítségnyújtási lehetőségeket is kínál az érintettek számára.