Irodalomterápiás csoport szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek

Egy irodalomterápiás csoport lezárult, de ősszel indul a következő

Március végén befejeződött a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára szervezett első csoportom. Ebben a térben találkoztam alkalomról alkalomra azokkal a résztvevőkkel, akik saját önismeretük mélyítésének igényén, és az irodalomterápia iránti érdeklődésükön túl, mások tapasztalatainak megismerésére is nyitottak voltak.
Sós Eszter
  • 2024. április 20.
0 Megosztás
0
0
Susan Forward Mérgező szülők könyvborító

Könyvek, amik segítettek jobban megérteni a családom és saját magam működését, 3. rész – Susan Forward: Mérgező szülők

A könyv, amitől már akkor rosszul vagyok, ha csak véletlenül megpillantom a polcomon. Valahol számomra a blaszfémia határát súrolja. Bűntudatom volt attól, hogy a kezembe vettem, és ez az érzés olvasás közben is csak lassan enyhült. Most, hogy elhatároztam írok róla, gyomorgörcsöm van. Nem nehéz kitalálni miért. A tiszteld apádat és anyádat mélyen belénk ivódott tanításának mutat be, nem csak jelképesen, hanem úgy egyenesen, a szeme közé. Alkalmatlan, irányító, alkoholista, lelkileg vagy fizikailag bántalmazó, erőszaktevő szülők – a könyv arra világít rá, hogy bár a gyerekeiknek okozott sérülés mértéke határozottan más, a seb jellege mégis azonos, és hasonlóan nehezen gyógyuló.
Sós Eszter
  • 2023. november 17.
0 Megosztás
0
0
Ferenczi Borbála, Forgács Nóra Kinga, a blog szerzője és Békési Tímea a Rádió Bézs stúdiójában

A felépülés útjai

Október 12-én Békési Tímea és Ferenczi Borbála műsorvezetők beszélgettek Forgács Nóra Kingával és velem a Rádió Bézs stúdiójában a szenvedélybeteg családban nevelkedett, immár felnőtt gyerekek személyes nehézségeiről, megküzdési lehetőségeiről és gyógyulásáról. „Egy negatív történet is lerak olyan követ, amin meg tudsz állni” – idéztem a műsorban a kedvenc mondatomat egy Tompa Andreával készült interjúból, és most ezzel ajánlom meghallgatásra a beszélgetést is.
Sós Eszter
  • 2023. október 13.
0 Megosztás
0
0
Ajándék átadás

A felelősség visszaadása

Kaptam egy ajándékot gyerekkoromban. Nem volt szépen becsomagolva, sem színes szalaggal átkötve, nem indokolta jeles alkalom, éppen ezért ünnepélyes kereteket sem biztosított neki senki a családban. Valamikor egyszer csak az enyém lett ez a gesztusértékűnek gondolt kis szuvenír, ami voltaképpen olyan grandiózus volt, hogy majdnem agyonnyomott. Mert hiába tűnt jutalomnak a mások életének alakulása feletti kontroll lényegénél fogva illuzórikus érzete, végül be kellett látnom, hogy csak egyvalakiért tudok jótállni az életben: magamért.
Sós Eszter
  • 2023. szeptember 23.
0 Megosztás
0
0
Traumafeldolgozás az ayahuasca segítségével

Amikor életemben először éreztem

– Önmagában egy pszichedelikus élmény ritkán gyógyító, és nem is ebben történik meg maga a változás, hanem a tapasztalat integrációja, illetve az azt követő terápia során – meséli Réka, aki egészen Brazíliáig utazott, hogy saját traumafeldolgozásának érdekében ayahuasca szertartáson vegyen részt. Történetének megosztása semmiképpen sem azt a célt szolgálja, hogy bárkit kábítószer fogyasztásra ösztönözzön, vagy hogy pozitív színben tüntesse fel a pszichedelikumok használatát. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy milyen egyéni és sokszínű utakat lehet bejárni a gyermekkorból eredeztethető lelki sérülések felismeréséhez, tudatosításához és feldolgozásához, továbbá, hogy milyen jövőbeni terápiás lehetőségeket vetnek fel bizonyos pszichoaktív szerek.
Sós Eszter
  • 2023. augusztus 1.
0 Megosztás
0
0
Szorongás a rosszul értelmezett kötelességtudat miatt

Rosszul értelmezett kötelességtudat

Lehet jól és rosszul segíteni a szenvedélybeteg szülőknek? Egyáltalán, meddig terjedhet egy gyerek felelőssége a segítésben? Ha az ember azt tapasztalja, hogy megcsömörlött a másokért való reménytelen tenni akarásban, akkor érdemes lehet végiggondolnia, hogy ez az érzés honnan eredeztethető. Ez a bejegyzés is ennek jegyében született.
Sós Eszter
  • 2022. március 6.
0 Megosztás
0
0
Folyópart

Ha a szüleim alkoholisták, akkor mi vagyok én?

Nehéz és rögös az önmeghatározás útja a szenvedélybeteg szülők mellett. Meg kell tagadnunk a gyökereinket ahhoz, hogy új fejezetet tudjunk nyitni a saját életünkben? Vagy éppen a múltunk elfogadása az első lépés ahhoz, hogy a jövőnkben változást generáljunk?
Sós Eszter
  • 2021. október 10.
0 Megosztás
0
0