A foglalkozások során a csoporttagok egy megértő, elfogadó és támogató sorstársi közösség részévé válhattak, és felismerhették, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. A csoport céljai közé tartozott a szenvedélybeteg szülőkkel kapcsolatos tabu és titok feloldása, annak az elősegítése, hogy az érintettek más szemmel tudjanak tekinteni a velük történtekre, függőséggel küzdő hozzátartozóikra, a diszfunkcionális családi működésmódra.
A közösen feldolgozott szövegek, az ezekhez kapcsolódó kreatív és expresszív írás feladatok az érzelmek és a megélések tudatosítását, kimondását és megosztását segítették. Ezeknek köszönhetően a csoporttagok könnyebben kifejezhették jelenbéli nehézségeiket, jobban beazonosíthatták saját erőforrásaikat és jövőbeni céljaikat is.
A következő, általam vezetett irodalomterápiás csoport szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára szeptemberben fog indulni. Hogy mi történik addig? Elsősorban összegzem a tapasztalatokat, és beépítem ezeket a leendő foglalkozásokba. Továbbá gyarapítom a tudásomat, tanulok, olvasok, figyelek, beszélgetek. Ezen felül pedig gyakorlom az öngondoskodást, töltődök és pihenek. Ez utóbbi a legnehezebb számomra szenvedélybeteg szülők gyerekeként.
A Megtört Kör oldal mindezekkel párhuzamosan a következő hónapokban némiképp átalakul. Továbbra is a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei maradnak a fókuszban, ám az irodalomterápia módszere által mások számára is lehetőséget kívánok nyújtani az önfejlesztésre, amelynek a lényegét nálam sokkal jobban kifejezi Füst Milán:
„Az ember nemcsak az, ami, hanem az is, ami lenni akar. S ami akar lenni, az esetleg vissza is hat rá és megváltoztatja, vagyis nemiképp olyanná is teszi.”
Köszönöm, ha a jövőben is figyelemmel kísérik a Megtört Kör oldalon közzétett bejegyzéseimet!
(Az idézet Füst Milán Ez mind én voltam egykor. Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve c. művéből való.)
