Lány

A lány, akit soha nem ismerhettem meg

Kipakolom anyám lakását, egykori közös otthonunkat. Zsákokba rakom a ruháit, kiválogatom a különböző méretű dobozokba rejtett tárgyakat, magamban közben folyamatosan ütköztetve kettőnk álláspontját az értékes és értéktelen dolgokról. Röntgenfelvételek, orvosi leletek, képeslapok, zálogcédulák, befizetett és befizetetlen csekkek halmai közül tűnik elő egy sebtében, papírfecnire odafirkantott üzenet: „Boltba mentem, fél óra múlva itthon vagyok.” Ezt az ígéretet akkor sem sikerült betartani, többé meg már nem is lehet. Más érzés elolvasni most úgy, hogy nincs benne az aggodalommal teli várakozás lehetősége se.
Paulinyi Tamás Bólébál könyvborító

Bólébál – Egy keserű felnövéstörténet

Paulinyi Tamás önéletrajzi kisregényének elbeszélője a kimondás nehézségeivel küzd a könyv első lapjain, ugyanis szavakba önteni mindazt, amit otthon átélt, különösképpen nehéz számára, mivel önmagát is csak családja torz szűrőjén keresztül képes látni. Összeállhatnak-e koherens narratívává egy nyomorúságos gyerekkorból feltóduló fájdalmas emlékképek, ha mindezek miatt bennünket is bűntudat gyötör? Miképpen lesznek a szenvedélybeteg szülők mellett megélt tapasztalatok énünk elválaszthatatlan részévé? Hogyan válhatunk önállóvá, ha csak a függő létformát ismerjük? A Bólébál főszereplőjének harminckét év kell hozzá, hogy megtalálja ezekre a kérdésekre a saját válaszait.
A második kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Hansjürgens Anna Mária, Vermes Judit, F. Lassú Zsuzsa, Piispanen Kati és Békési Tímea /a szerző felvétele/

„Egy ilyen családban felnőni egy életprogram”

Ötödik alkalommal került sor az Elfeledett Gyermekekért konferenciára, ahol ismét a szenvedélybeteg szülők gyermekei kerültek a fókuszba. A jelenlévő segítő szakmák képviselői, pedagógusok, érdeklődők, vagy akár érintettek egyaránt hasznos információkat, és gyakorlatba átültethető tudást kaphattak a fő témát különböző irányból megközelítő és árnyaló előadások, kerekasztal-beszélgetések és műhelymunkák során.
Könyvek a mindfulness gyakorlásához

Lehetünk önmagunk motivációs trénerei

A címbéli mondat útravalóként hangzott el az általam is elvégzett, nyolc alkalmas mindfulness alapú kognitív terápia tréning záróalkalmán, melyet Dr. Schmidt Judit pszichiáter szakorvos, mindfulness tanár tartott másodmagával. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mit adhat ez a módszer a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek, ám szerettem volna a szakembert is megkérdezni arról, milyen tapasztalatai vannak a mindfulness felhasználhatóságát, pozitívumait, illetve elsajátításának korlátait illetően.
Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia

„A hiányainkkal együtt is megélhetjük teljesnek az életünket” – beszélgetés Békési Tímeával és Dr. Kassai Szilviával

Többek vagyunk, mint a traumáink – olvasható a nemrég megjelent Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című könyv ajánlójában. Érintettként akár mantraként is tekinthetünk erre a mondatra, mely remekül összefoglalja a szerzők törekvését. A kötetben megosztott információk és történetek mind arra ösztönöznek, hogy nézzünk rá tágabb perspektívából az életünkre, lássuk meg, mit kaptunk örökül a diszfunkcionálisan működő családunktól, majd a saját sorsunkért felelősséget vállalva tegyünk a jelenben önmagunkért, hogy jobb döntéseket hozhassunk, mint a szüleink.
Újraépített életek -Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről könyvborító

Fekete lyukból törni a fény felé

A gyógyulás első lépése, ha feltárjuk a múltat és megpróbáljuk megérteni a szüleinket és a miérteket – írja Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című könyvük bevezetőjében, és ennek jegyében komplex kulcsot is adnak olvasóik kezébe, hiszen azon túl, hogy bemutatják, milyen specifikus nehézségeket okozhat a függőség családi terhe, tizenhárom felszabadítóan őszinte személyes történeten keresztül a megküzdés és a feldolgozás egyéni módozataival is megismerkedhetünk.
Verseny az itallal

Verseny az itallal

Hogy a családomban mi a fontossági sorrend, az mindig is egyértelmű volt. Első az ivás. Második a sorban, a maga letaglózó egyértelműsége ellenére is, az ivás eltitkolása a külvilág előtt. Harmadízben el kell látni, leginkább tűzoltásjelleggel, a kármentési feladatokat. Aztán persze jön a látszatélet állandósult fenntartása. Valahol a rangsor végén pedig ott állt az én testi, lelki, fejlődési és egyéb igényeimnek a kielégítése – átsorolhatatlanul.
Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben könyvborító

Fókuszban a kispados fegyverhordozók – Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben

Marjai Kamilla és Tóth András könyvükben a szenvedélybetegek mellett állók különböző kapcsolati minőségeinek sajátosságaira mutatnak rá, hogy pontosan mit is jelent és mivel jár egy függő szülőjének, gyermekének, házastársának, vagy éppen testvérének, barátjának, főnökének lenni. A kötet nem csak a kóros viselkedési mintázatok felismerését segíti, hanem kitörési, segítségnyújtási lehetőségeket is kínál az érintettek számára.
Caroline Knapp Pia című könyvének borítója

Folyékony önvédelem – Caroline Knapp: Pia. Egy lovesztori

„Megpróbálni leírni az alkoholistává válás folyamatát olyan, mint megpróbálni körülírni a levegőt” – írja Caroline Knapp, aki Pia című önéletrajzi könyvében mégis erre tesz kísérletet. Saját szenvedélybetegsége ok-okozatiságának egészen komplex rendszerét mutatja be, a szülők viszonyától kezdve, saját evészavarán és szexuális problémáin át, egészen a felépülés mindennapi kihívásokkal járó küzdelmes útjáig.
Kormos Piroska és Frankó András a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadójában

Sorstársakra találva

Apa, anya pia – három szó, ami így egymás mellé leírva sokak számára egy fájdalmas gyermekkor, egy egész életre kiható trauma jelentésével bír. Ez a három szó egyben egy könyv és egy ehhez szorosan kapcsolódó segítő csoport elnevezése is, melyeket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata hívott életre, azzal a céllal, hogy szenvedélybeteg szülők immár felnőtt gyerekei számára mankót kínáljanak a feldolgozáshoz és a felépüléshez vezető úton.