A szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei negatív gyermekkori tapasztalataikból kifolyólag számos hasonló, mindennapi életükre is igen jelentős hatást gyakorló gondokkal küzdhetnek, mint például a problémák kimondásának nehézsége, az érzések elfojtása és a bizalmatlanság. A diszfunkcionálisan működő családban szerzett élmények korrekciója azonban nagy arányban valósulhat meg egy heterogén résztvevői körből álló csoporthoz való csatlakozás által, mivel mások példáját látva felismerhetik és tudatosabb szintre emelhetik, hogy ők maguk milyen módon érintettek a függőség transzgenerációs problémájában, fejlődhet önismeretük és rezilienciájuk, a közösség révén pedig lehetőséget kaphatnak kapcsolati mintáik átdolgozására.
Az irodalomterápia jó eredménnyel alkalmazható a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeivel végzett munkában, mivel a specifikus problémáik mentén megfogalmazható terápiás célok jelentős átfedést mutatnak a módszer által kínált pozitív hatásokkal.
A foglalkozásokon önismereti és személyiségfejlesztő szándékkal, interaktív módon használt szövegek, és az ezekhez társított expresszív és kreatív írás feladatok hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyének számára könnyebben azonosíthatóvá és kifejezhetővé válhassanak érzéseik, konkretizálódjanak és rendeződjenek a nehezen artikulálható belső tartalmak, és bizonyos problémahelyzetekre új nézőpontokból tudjanak rátekinteni.
A számukra számára szervezett irodalomterápiás csoportalkalmak során nem csak az válhat kimondhatóvá, milyen közös terheket hordoznak magukkal a függő szülők gyermekei, de a résztvevők által az is megfogalmazásra kerülhet, miként tudnak más perspektívából tekinteni személyes történetükre, és erőforrásaikat beazonosítva, új, adaptívabb megküzdési stratégiáikat felismerve, a korábbinál reálisabb életcélokat megfogalmazva egyúttal képessé válhatnak annak átkeretezésére is.
A kongresszus számos előadása megtekinthető ide kattintva.
Az előadáskivonatok pedig letölthetőek innen.
