Eric Berne Emberi játszmák könyvborító

Könyvek, amik segítettek jobban megérteni a családom és saját magam működését, 1. rész – Eric Berne: Emberi játszmák

Listafetisiszta vagyok, bevallom, ami abból adódik, hogy mindennek próbálok rendszerezett keretet biztosítani, ha már életem első felében semmiben sem találtam. Meg aztán irigykedve olvastam mindig az olyan kattintásvadász címeket, amik azzal hitegettek, hogy itt most aztán összegyűjtötték azt az öt, tíz, húsz valamit, amit ha megnézek, megeszek, megveszek, akkor nekem jó lesz. Úgyhogy itt volt az ideje csokorba szednem azokat a (számomra) alapműveket, amik megváltoztatták az életemet, de ezt az elkoptatott címet mégsem adhattam ennek a bejegyzésnek. Franz Kafka szerint a jó könyv egy „fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez”. Nos, az ebben a cikksorozatban felsoroltak mind kisebb-nagyobb léket vágtak az enyémben.
Lány

A lány, akit soha nem ismerhettem meg

Kipakolom anyám lakását, egykori közös otthonunkat. Zsákokba rakom a ruháit, kiválogatom a különböző méretű dobozokba rejtett tárgyakat, magamban közben folyamatosan ütköztetve kettőnk álláspontját az értékes és értéktelen dolgokról. Röntgenfelvételek, orvosi leletek, képeslapok, zálogcédulák, befizetett és befizetetlen csekkek halmai közül tűnik elő egy sebtében, papírfecnire odafirkantott üzenet: „Boltba mentem, fél óra múlva itthon vagyok.” Ezt az ígéretet akkor sem sikerült betartani, többé meg már nem is lehet. Mégis, más érzés elolvasni most úgy, hogy nincs benne az aggodalommal teli várakozás lehetősége se.
Paulinyi Tamás Bólébál könyvborító

Bólébál – Egy keserű felnövéstörténet

Paulinyi Tamás önéletrajzi kisregényének elbeszélője a kimondás nehézségeivel küzd a könyv első lapjain, ugyanis szavakba önteni mindazt, amit otthon átélt, különösképpen nehéz számára, mivel önmagát is csak családja torz szűrőjén keresztül képes látni. Összeállhatnak-e koherens narratívává egy nyomorúságos gyerekkorból feltóduló fájdalmas emlékképek, ha mindezek miatt bennünket is bűntudat gyötör? Miképpen lesznek a szenvedélybeteg szülők mellett megélt tapasztalatok énünk elválaszthatatlan részévé? Hogyan válhatunk önállóvá, ha csak a függő létformát ismerjük? A Bólébál főszereplőjének harminckét év kell hozzá, hogy megtalálja ezekre a kérdésekre a saját válaszait.